- Futás
- Hegymászás
- Kerékpár
- Túra
- Sí
Hazánkban is egyre nagyobb népszerűségnek örvend a sífutás. Egyre több kerékpáros és triatlonos teszi le havas időben a kétkerekűjét és „nyergel” át két keskeny lécre, hogy kipróbáljon valami egészen újszerű mozgást. A sífutás remek kiegészítése a ciklikus nyári sportágaknak (kerékpár, futás, stb.), de ez természetesen visszafelé is igaz: a sífutás kiegészítő sportjai a kerékpározás és futás.
A jövőben olyan cikksorozatot indítunk, mely e sporttal foglalkozik. Utánajárunk a sportág eredetének, technikáinak, oktatásának és persze, amint leesik a hó, igyekszünk megtudni, hol lehet alkalmas terepet találni a sífutás gyakorlásához. Ebben a projektben a Bozsik sífutóiskola lesz majd segítségünkre.
Először is azonban nézzük meg: mi is az a sífutás?
A sífutás Európa északi részéről származik. Ennél fogva nem az alpesi sísportok közé, hanem az északiak közé tartozik. Mint általában minden versenysportnak, korábban nem a sportteljesítmény volt a cél a sível, hanem a havon történő fennmaradás és előrejutás. Kezdetben a mozgás két léccel történő járásra épült, melyhez szép fokozatosan csatlakozott két bot is, ezzel jobb egyensúlyi és haladási feltételek alakultak ki. Az első komplett sífutó felszerelést a huszadik században találták, Svédországban, és i.e. 3. évezredből származónak határozták meg.
A kezdetek után nagy áttörést hozott az elérhető sebességben, hogy megtanulták a síléceket előrecsúsztatni. Így minden lépésnél a csúszósín egy lábon álltak, míg a másik lábukat hátul felemelték, ezzel még nagyobb lendülettel csúszhattak a következő lépésnél. Ehhez már nem volt elég csupán gyalogolni a sílécekkel, hanem szökdelésszerűen, egy lábon egyensúlyozva futni kellett. Ez a mozgás képezi a klasszikus, más néven diagonál stílus alapjait.
Sífutás, vagy maradjunk inkább a sígyaloglásnál, eleinte vadászati és életben maradási célokat szolgált, de a sarkvidékek meghódítói is ezt a módszert is használták az előrejutáshoz. Hadászati felhasználása is hamar megjelent, és a síző egységek is szerepet kaptak a hadseregekben.
A sport célú felhasználás a 18. századtól ismert, és a 19. században terjedt el Észak-Európában. Magyarországon a századforduló után már ismerték és űzték a sportágat, és elmondhatjuk, hogy a Nemzetközi Síszövetség megalapításánál Magyarország ott volt az alapító országok között. A sífutás 1924-ben szerepelt először az olimpián Chamonix-ban, ahol két versenyszám, a férfiak 18 és 50 km-es futása szerepelt a programban. Szinte említeni sem kellene, hogy norvég siker született mindkettőben.
A sífutás nem csak az egyik legrégebbi, de az egyik legegészségesebb sport is egyben. Ezt az állítást Kenneth H. Cooper amerikai orvos is alátámasztja, akinek köszönhetjük az aerobic elméleti hátterét.
A sífutás élettani előnyei:
• valamennyi izomcsoportot megmozgatja,
• erősíti a vérkeringési- és légzőrendszert,
• a szabadban végzett mozgás erősíti az immunrendszert, főleg télen van ennek jelentősége!
• fejleszti a mozgáskoordinációt,
• jó hatással van az általános közérzetre,
• egyedül és csoportban is élvezhető,
• ezt a sportágat kortól és nemtől függetlenül bárki elkezdheti.
A sífutás további előnye, hogy kevésbé veszélyes a lesiklásnál, szakképzett sífutóoktató segítségével már a tanulás alatt is élvezhető.
A sífutást ajánljuk neked:
• ha szeretsz télen kimozdulni a meleg szobából,
• ha a meleg évszakokban rendszeresen sportolsz, de télen is szeretnél jó formában maradni,
• ha még nem sportoltál, de szeretnéd elkezdeni,
• és családodnak, mert a sífutás egy olyan sport, amit az egész család együtt élvezhet (a járni tudó gyermektől a nagyszülőkig),
• ha már tudsz síelni és szeretnél megismerkedni egy más, új élményt nyújtó sízéssel is,
• ha egészségesebben szeretnél élni,
• ha olyan indokot is tudsz, amit itt nem soroltunk fel. :)
Kedvet kaptál? Ne habozz irány SÍFUTNI!
